Fiatal csapatunk határozottan és meglepően keményen vette fel a versenyt a fizikálisan (2-4 év előny) sokkal erősebb hazaiakkal és a felázott mély pályájukkal.
Ledöbbenten vettem tudomásul, hogy milyen fegyelmezetten – taktikai megbeszélések alapján – hajtották végre játékosaink az öltözőben megbeszélteket.
Az első tíz percben ,,irányítva” a mérkőzést, látványos megoldásokkal próbáltuk megakadályozni ellenfelünk támadásait. A következő tíz percben a semmiből kaptunk három gólt, amit egy kicsi odafigyeléssel és koncentrációval kapus poszton, elkerülhettük volna.
A bekapott gólok ellenére NEM estünk össze, sőt a félidő végére többször eljutottunk az ellenfél kapujáig :) !!!
Ennek következménye, hogy két kontratámadással ellenfelünk ,,átfutott” rajtunk.
Félidőben nem gondolkoztam nagy dolgok átbeszélésével, inkább kezet fogtam a srácokkal, mert láttam, hogy nagyon bántja Őket!
És jött a kisebb CSODA: a második félidőben – elismerésem Fecó kollégám munkája előtt – , mint erőnlétben, mint taktikailag ellenfelünk fölé kerekedtünk, amit egy kapus kigurításból induló támadás végén Tóth Krisztián passzából Hujber Dávid értékesített!
Szakmailag óriási eredménynek tartom, hogy a második félidőt 1:1 eredménnyel lehoztuk!
Utánpótlás nevelés feladata, egyéniségek és a csapatjáték kialakítása korosztálytól függetlenül, amit úgy érzek U-15F. csapatunknál már majdnem befejeztünk!